BOLYGÓSZINTŰ KATASZTRÓFAKEZELÉS
A HONFITÁRSAK SEGÍTSÉGET NYÚJTANAK EGYMÁSNAK
ÁRVÍZI MENTÉS PAKISZTÁNBAN
A 2010 júliusában az Indus folyó medencéjét sújtó árvíz Pakisztán eddigi legsúlyosabb természeti katasztrófájává terebélyesedett.
A monszun hatalmas esőzései következtében az Indus kiáradt, és az ország csaknem egyötöde víz alá került. Ez a monszunidőszak 1700 életet követelt, és emellett 14 millió ember kényszerült otthona elhagyására.
Mivel nehézségekbe ütközött máshonnan önkénteseket bevinni az országba, pakisztáni katasztrófakezelő önkénteseket mozgósítottak, hogy az ország több térségében is – az északi Iszlámábádban, a déli Karacsiban és az ország közepén Kusabban – segítséget nyújtsanak honfitársaiknak. Az utak többsége víz alá került és járhatatlanná vált, ezért a csapatok első dolga az volt, hogy a távoli táborokban rekedt családokat mentsék. Az önkéntesek csónakon, illetve a mellig érő vízben gyalogolva tudták megközelíteni a táborokat, hogy élelmiszert, és különféle szükségleti cikkeket juttassanak el hozzájuk. Vizet, ruhát és egyéb létfontosságú felszerelést is vittek, és emellett asszisztokat (a személy testi-lelki kényelmetlenségeit enyhítő eljárások) adtak a sokktól és traumától szenvedőknek.
Egy másik térségben az önkéntes lelkészi katasztrófakezelő csapat összefogott a pakisztáni hadsereggel, és a távoli menekülttáborokban ételt, vizet és orvosságot osztottak ki több ezer embernek, a vezetőiknek pedig megtanították a leglényegesebb asszisztokat és szervezési alapelveket, hogy elkerüljék az esetleges zavargásokat a táborokba kényszerült, elkeseredett emberek körében. A csapat több ezer asszisztot adott, és mintegy 1800 embert képezett ki az asszisztok adására.
Szind tartomány igazságügyi minisztériumának egyik tisztviselője így nyilatkozott: „Egyetértek a katasztrófaelhárító csapat mottójával, és inspirálónak tartom, mert tevékenységükkel bebizonyították, hogy ezek nem csupán üres szavak: »Mindig lehet valamit tenni«. Nagyon jó látni, hogy ezek az önkéntesek ilyen nagy hatékonysággal segítenek az árvízkárosultaknak. Az országnak épp ilyen őszinte és elkötelezett segítségre van szüksége. Rendkívül nagyra értékelem a munkájukat. Teljes szívemből köszönöm nekik.”
Szind tartomány Legfelsőbb Bíróságának egyik tisztviselője a következőképpen foglalt állást: „Az árvízkárosultaknak nagy szükségük van arra, hogy valaki tényleg meghallgassa őket, a problémáikat, és a katasztrófaelhárító csapat pontosan ezt teszi. Ezért nagyon hálásak vagyunk nekik.”
